Vélemények

Kedves Dénes!Páromnál napi szinten kezdezben 20vagy több sőr ment el,majd 10 s mióta a Te programodat használom már csak max 4sőr megy el.egyre több ebből az otthagyott,vagy általa a mosdóba kiöntött ital.Rájött arra is közben,hogy őmiatta a csládi kassza sosem gyarapszik,s keresi a megoldásokat.Jelenleg azt mondta ideadja a fizetését nekem,mert nálam jobb helyen van.A családi hangulat pedig meghittebb lett,és sokkal nyugodtabb.Többet vagyunk együtt,s nagyon sokszor együtt ülünk le négyen ebédelni,vacsorázni.El sem hiszem,hogy nem szóltam hozzá s mégis mennyi valtozás.De azt főleg alig hiszem el,hogy a közös barátaink is kevesebbet isznak mióta a programodat gyakorolom páromon,s ritkán rajtuk.Sőtt az egyik baratja azt is mondta személyesen nekem,nincs ennek semmi értelme nem csinálja rovább.Tegnap párom beszámolt arról,hogy ez a fiú csak 2kólát ivott semmi mást,pedig előtte döntötte magába az alkoholt.. Nagyon örülök,hogy rátaláltam a videóidra.Köszönöm.

Kedves Dénes! Sokat segített a program úgy érzem. Sajnálom, hogy nem előbb találkoztam vele, mert akkor valószínű sokkal előrébb tartanánk. Jobban kezeljük a konfliktusokat, melyekből kevesebb és enyhébb mértékűek vannak, mint régebben.Nem tökéletes , de működik a kommunikáció is köztünk, melyet nekem is tanulni kell. Úgy érzem, meg akar változni a fiam, de sajnos azt vallja még mindig, hogy egyedül menni fog. Sokat aggódom, mert a családját is féltem. /Élettárs és egy 11 hónapos kislány/ Nagy segítséget kapok dr.Szilágyi Zsuzsannától és a megvásásrolt online csomag is segít. Próbálom beszerezni az irodalmakat, abból is olvastam már, csak sajnos most a munkám és a fiam segítésével kapcsolatos kiadások és egyéb segítségadás is leterhel kicsit. Lassan a férjem is enyhül, kezdi elhinni, hogy jó irányt, módszert találtam, pedig ő már lemondott a fiáról. Tisztában vagyok vele, hogy az elindult folyamat nem egyenes úton fog haladni, mert vannak krízishelyzetek, és nagyon sok kárt tett a drog már a fiamban, de ezekkel is jobban megbirkózunk úgy érzem. Sokat aggódom, szomorkodom, de valahogy mégis könnyebb , mióta ismerkedem a programmal. Nem tudom mikor és milyen indíttatásból, de remélem el fog jutni a fiam annak beismeréséig, hogy kell a segítség. Talán ennyit most röviden.

Három hónapja regisztráltunk a párommal a fiam érdekében. Tegnap a fiam végre kimondta az igent és beleegyezett egy beszélgetésbe magával. Nem hittem a fülemnek. Még most is vannak kételyeim, hogy felhívja-ea számot, de van remény. A legfontosabb amit elértem, és megtanultam hogy másképp lássam, hogy úgy bánjak ezzel mint egy betegséggel. Hogy meghalgassam veszekedés helyett. Sokszor azt gondoltam hogy nem fog menni és másnak kell ebben segíteni, de mégis sikerült. Köszönöm

Kedves Dénes! Sokat segített a programod, mivel a gyermekem már jár hozzád. A férjemet is kitűnően tudja motiválni a segítségnyújtásban. Ő ugyanis teljes egészében engem hibáztatott (hibáztat) a helyzetünkért, így nem volt hajlandó bizonyos dolgokban együttműködni velem. A programod hatására sokat javult a férjemmel való kapcsolatom is. Külön tudja választani a "hibáztatást" és a segítségnyújtást. Én is jobban vagyok, mert úgy érzem, tehetek valamit az egyetlen gyermekemért. Fiam állapotát nem nagyon tudom még megítélni, mert húsvét óta nem találkoztunk, csak néha beszéltünk telefonon. A beszélgetésekből azt szűrtem le, hogy tetszik neki a terápia, nagyon szimpatikus, hiteles vagy neki és szeretné folytatni, de a józanságra még várni kell. Nagyon bízunk benned és számítunk Rád ismeretlenül is. Furcsa, hogy egy idegen embertől várjuk a "megmentést", várjuk, hogy helyrehozza, amit elrontottam. A pszichológusok már "megköveztek", a legnagyobb bajban sikerült elvenniük a maradék önbecsülésemet is. Néhány kedves, ismerős lelkésznek köszönhetem, hogy nem adtam még fel a reményt. Kerestem, kutattam, nem fogadtam el, hogy tehetetlenül várjak, így találtam Rád és a programodra. Szerintem minden videódat láttam, néhányat többször is. Nincs olyan, amelyik ne tudott volna valamiben a segítségemre lenni. Bizonyos dolgokra magam is rájöttem a hosszú szenvedések során, de sokkal könnyebb, ha a szakember időben elmagyarázza, mit kell tenni az adott helyzetben. Kérlek szépen, hogy a fiam nevét se említsd, ha valahol felhasználod az írásomat. Tisztelettel, köszönettel és szeretettel!

Két gyerekem van. Az egyiknek a válásunk után is jó anyja tudtam lenni, a másiknak sajnos nem. Pedig én mindig ugyanazzal a szeretettel törődtem mindkettőjükkel. Mégis: el kellett fogadnom, hogy az egyikük más. Vannak napok, amikor ő engem okol minden kudarcáért, tör-zúz, és ijesztően viselkedik. Ilyenkor minden erőmre szükségem van. Régebben kétrét görnyedtem az önvádtól és a félelemtől: mi jön még? Ma már Dénes tanítása ad erőt a legrosszabb pillanatokban: tudom, hogy a lányom azért pont engem támad ilyen kegyetlenül, mert én vagyok az utolsó biztos pont az életében. Engem tesztel, hogy még mindig mellette állok-e. És igen, én az utolsó leheletemig mellette állok. De nem tudom, képes lennék-e erre, ha két évvel ezelőtt nem végzem el ezt a programot. Ma már nem az a gondolat rémít meg, hogy vajon mit fog tenni a következő percben, hanem az, hogy egyszer majdnem feladtam – és akkor ma nem tudnék reménykedve élni.”