Hozzátartozóknak

Egyszer az én életem is csak egy olyan emberen múlt, mint amilyen te vagy!

Ha most ezt olvasod, az valószínűleg azt jelenti: már hosszú ideje szenvedsz.

Valaki, akit nagyon szeretsz, egy karnyújtásnyira tőled épp most teszi tönkre végleg az életét. És a te életedet. Te pedig úgy érzed, semmit sem tehetsz.

Valaki, akiről néha már el sem hiszed, hogy ugyanaz az ember, mint aki valaha volt, az életedbe oly sok csalódást, aggódást, szégyenérzetet és fájdalmat hozott…

Habár annak ellenére szereted, hogy már nem olyan, mint régen, még mindig azt reméled, visszakaphatod azt az embert, aki a szeretted egykor volt.

Egy percre képzeld el, hogy az életed újra olyan, mint régen: mentes a fojtogató aggodalomtól és az emésztő szégyenérzettől. Idézd csak fel, hogy milyen jó is egy nehéz nap után nem remegve hazamenni, és azon aggódni, hogy „Istenem, vajon ma mi vár még rám otthon?” – csak gondolj bele!

Dédelgesd magadban a biztonság, a nyugodt élet és a felhőtlen reggelek gondolatát

• Tiéd lehet a biztonság, hogy tudod: ha megígér valamit, akkor számíthatsz is rá.
• Tiéd lehet az élet, amelyet újra a jó szó, a meleg tekintet és az ölelés jellemez, hazugságok és titkolózás helyett.
• Tiéd lehet a reggel, amikor felébredtek, egymásra néztek, és azt mondjátok: „Megbeszéltük, hogy ma kirándulunk… akkor mehetünk is!” – és indultok.

Tudom, most, amikor még az eredménytelenség és kilátástalanság tudata gyötör, és talán még olyan bántalmazások is értek, amelyeknek az emlékével meg kell birkóznod, valószínűleg arra gondolsz: ez túl szép, hogy igaz legyen!

De vedd észre, hogy most is itt vagy! Itt vagy, és keresed a megoldást – mert kitartottál akkor is, amikor már mindenki más feladta.

Ne becsüld le azt, amit te tudsz tenni a szerettedért; még akkor se, ha most még mindennap emészt a gondolat, hogy talán mégis te vagy a hibás, és azt hiszed: „Az én alkalmatlanságom miatt fajult el így a helyzet. Én hagytam ennyire lecsúszni. Biztosan én hibáztam el…” – és csakúgy kavarognak benned a kérdések.

Bármi is kavarog benned, tudd: nem te vagy a hibás! De te vagy az, aki képes és tud is tenni valamit, ami tényleg segíteni fog.

Ha pedig azzal már tisztában vagy, hogy lépned kell, csak azt nem tudod, hogy mit, akkor bizony itt az ideje, hogy egy teljesen új irányból megközelítve próbáld megoldani a helyzetet!!!

Az 5 + 1 legnagyobb hiba, amellyel pont a jóindulatú hozzátartozók gátolják a függő felépülését

1. „Csak határozza el magát, és végre változtasson! Szedje már össze magát!”

Ami neked sima ügy, az a szerettednek megléphetetlen: egy leküzdhetetlen, félelmetes akadály. Persze neked, aki nem vagy függő, neked is nehezedre eshet változtatni bizonyos dolgokon: például eldönteni, hogy holnap elköltözöl otthonról, vagy lefogysz, vagy épp megtanulsz angolul.

Habár ezek sem könnyű dolgok, egy függő számára a leszokás nem csupán életmódváltás – a leszokás gyakorlatilag teljes átalakulás, amelynek a folyamata meglehetősen hosszadalmas és fájdalmas, és komoly önmarcangolással jár.

Ennek a súlyát legfeljebb csak azok képesek átérezni, akik már vesztették el olyan képességüket, amit addig magától értetődőnek tartottak: például olyan emberek, akik lebénultak, és aztán újra megtanultak járni; vagy akik agyvérzés után újratanultak beszélni. Szóval, itt olyan nagy váltásról, illetve változástatásról van szó, amelyet biztosan nem lehet kierőszakolni. Az is igaz ugyanakkor, hogy habár a függő szeretted átalakulását erőltetni nem tudod, az átalakulást mégis fel tudod gyorsítani.

2. „Ha rám hallgatna, rögtön jobban lenne!”

Így is van – de csak akkor, ha a szeretted is józan, mint te. De nem az! Ami neked logikus, az neki nem az. Te tudsz objektív lenni – ő nem. Te józan vagy és magabiztos – ő nem az. Te tudsz mérlegelni, és helyesen dönteni – ő torzultan látja a világot, és rossz döntéseket hoz. És ami a legfontosabb: amíg te így gondolkodsz, és így beszélsz vele, addig ő bizony képtelen lesz meghallani, amit mondasz.

3. „Ne hazudozzon! Vallja be végre, hogy mit csinál, és ismerje el, hogy mit művel velünk!”

Kettőtök közül csak te tudod, hogy itt bizony nagy gond van; hiszen a szeretted függő – és épp azért lett függő, mert nem tudott szembenézni a problémáival. Tagadja, hogy problémái lennének, és menekül az igazság elől, mégpedig a függőségbe, mert az azt az illúziót kelti benne, hogy igenis képes kontrollt gyakorolni a saját élete felett.

Ha te viszont arra törekszel, hogy bebizonyítsd, hazudik, vagy ha bűntudatot keltesz benne, akkor azzal csak még mélyebbre nyomod őt. Innen nem ez a kiút!

4. „Csak akkor lehet rajta segíteni, ha ő is akarja, és ő maga is tesz azért, hogy talpra álljon!”

Sok-sok ezer függőt veszítettünk már el emiatt az egyetlen mondat miatt. Éppen ezért arra kérlek, te semmiképp se tedd magadévá ezt a nézetet! Tudnod kell ugyanis, hogy a függő retteg az irányítástól. Csak nem gondolod, hogy ezt az irányítást önként fogja igényelni, ráadásul egy idegentől, egy terapeutától?

A helyzet az, hogy ő nem akarja, hogy bárki is irányítsa őt, és még tőled sem tűri el, hogy megmondd neki, mit tegyen. Ennek ellenére még mindig neked van a legnagyobb esélyed arra, hogy előmozdíts benne egyfajta átalakulást, amely ennek a makacs hozzáállásnak a megváltozását eredményezheti. Szóval, ne hagyd cserben!

5. „Ha már engem nem is kímél, legalább a saját életét ne tegye tönkre!”

A szeretted bizony azt hiszi, hogy éppen most teszi rendbe az életét; hiszen jobban érzi magát, ha betép, vagy ha belövi vagy leissza magát. Éppen ezért nem is fogja megérteni, hogy ez téged miért zavar…

És akkor a legkárosabb szemlélet:

6. „Ha ő megváltozna, minden újra a régi lenne!”

Nos, a helyzet az, hogy soha többé nem lesz semmi sem a „régi”. A függőség ugyanis egy hajlam, amely annyira mélyen gyökerezik az egyénben, hogy nem lehet kinőni belőle, nem lehet leszokni róla, vagy csak úgy egyszerűen „letenni”. Ennek megfelelően inkább egy olyan új élet kialakítására érdemes törekednetek, amely ennek a hajlamnak a tudatos elfogadását és a közös kezelését is magában foglalja.

Ez az új élet azonban csakis akkor lehet sikeres, ha felkészülsz arra, hogy mindketten át fogtok alakulni: te is sokat fogsz változni, de ő még nálad is többet.

A változások tudatosítása azért rendkívül fontos, mert a legnagyobb hiba, amelyet egy hozzátartozó elkövethet, az, ha a nehézségektől megkeseredetten egyszerűen nem veszi észre, hogy a függő valójában már a változás útjára lépett.

Ez azért is szomorú, mert rengeteg fejlődésnek indult függőt gyakorlatilag a megfáradt, kiábrándult környezete taszít vissza a függőségbe azzal, hogy a családtagok nem látják meg a szerettükben a felépülés legelső, apró jeleit.

Mindezeknek a hibáknak az ismeretében meggyőződésem, hogy először a segítőnek kell tanulnia, és csak azután a függőnek!

Hidd el, Te vagy a szeretted legnagyobb segítsége! Ha megérted mindazt, amiről most lehetőséged nyílik hallani, illetve tanulni, akkor bizony jobban fogsz tudni segíteni neki, mint egy szakember.